72 óra + még pár = HoldfényCon

Megtörtént és vége lett a II.HoldfényConnak, ami a Millenáris B épületében kapott helyett 2 napon keresztül. Jogos a kérdés, hogy akkor miért is volt 72 órás? Az esemény előtti napon már nekiláttunk a helyszín felépítéséhez. Hogy is nézett ki az Én szemszögemből ez a három nap? Lássuk!

Hétfőtől – Csütörtökig:
Összességében ekkor voltak az utolsó olyan egyeztetések, amikor a segítő társak jelenlétét fixáltuk lefelé a hétvégére. Mint kiderült, kidőltek páran, így a helyükre kellett új emberkéket hívni, de ezt is megoldottuk. 🙂
Közben vállaltam több olyan feladatot is, amivel teljesen kitöltöttem az utolsó hetem idejét.
A karaoke számok nyomtatása szerencsésen megtörtént, bár nem mivel nálunk nem lehet nyomtatni, így a Főszervezők segítettek ebben.  Valamint az összes karaoke számot leszinkronizáltuk, hogy meglegyenek a hétvégén.
A VIP / Elővételes kasszás beléptetés utolsó simításai is megtörténtek.
CLS bejött hozzánk, hogy segítsen Gh0sT technikáját lerámolni a 7.-ről a kocsiba. Közben nálunk is aludt ezen este, mert teljesen felesleges lett volna hazamennie, hiszen másnap úgyis fel kellett volna jönnie, hiszen ahogy Gh0sT is, Ő is technikus. Készítettem még fincsi vacsit (gyorsan-sok spagettit), valamint sikeresen tönkrement a bal lábam nagy lábujja, aminek következtében elsőnek apróbb fájdalmat éreztem, majd kitört a körmöm egy részen… (és ez csak fokozódott a napok múlásával…).
Jöhetett a kevés alvás péntekre.

Péntek:
Mivel ez a nap volt az építési nap, így elég korán kellett kelnünk. Ezzel nincs gond, mindig korán kell kelni, amikor készülődés van, csak ezen a napon dőlt meg a meleg rekord Budapesten… (erre még visszatérek)
Összegyűltünk 9-kor a helyszínen. Csekkoltuk, hogy akiknek el kellett jönnie eljött-e, ahogy ez meglett levadásztuk Avart és megkérdeztük, hogy mit is kell majd csinálnunk. Nekiláttunk felvinni a sörpadokat és asztalokat a földszintről az emeletre, majd fel is állítottuk őket. Mint kiderült pénteken, ezen a napon nem volt légkondi az épületben… Képzelhetitek, hogy szakadt rólunk a víz. 😀 Kint 40 fok, bent legalább 43. ^.^”
Közben a férfi nép a jelenlévő staffból a helyszínen láthatott mechat vitték a helyére, a helyszín hangtechnikáját és áram elosztását tették helyre, meg ilyesmik…

Valahogy így... 🙂

Azért azt hozzá tenném, hogy nem volt könnyű ez a szobor. Ránézésre is nehéznek tűnik, de ha jól megnézitek közel 6-7 ember kellett ahhoz, hogy egyáltalán megemeljék… Jó kis edzés. 😉
Amikor a székes / asztalos / pados pakolás megtörtént, és a furgonokból is berámoltunk mindent, amit csak tudtunk / kellett jeleztem Avarnak, hogy mennem kell ki Kazuko elé a Nyugatiba, mert ma érkezik fel a karaoke segítőnk. Így eljöttem a helyszínről.
Emlékeztek, hogy az elején írtam, hogy megdőlt a meleg rekord? A 4-6 villamos nagyon jó kis klímája semmit sem használt.  Hiába voltam rövid nadrágban és atlétában… azt hittem, hogy hülyét kapok. Megérkezve a vonathoz Kazuko pont leszállt szintén (pedig abban a hitben voltam, hogy késni fogok, mivel közben kaptam egy fontos telefont, amit el kellett intéznem). Mielőtt elindultunk volna vissza, még elmentünk a Podmaniczky utcába, mert fel kellett vennünk egy csomagot. Ez olyan 20 perces kitérő volt, utána mehettünk vissza a vilihez. Kazuko nem volt valami százas, gondolom a nagy meleg, meg a víz…. Úgyhogy amint magához tért felszálltunk a vilire, amin, mégha, 10 fokkal jobb idő is volt, nem sokat jelentett annyi nép volt rajta. A Mechwart-ligetben található hőmére ekkor (délután 14:45 körül) mutatott 46 fokot igaz ebből bőven lejött az, hogy az aszfalttömeg is nyomta magából kifelé a forróságot és jobban is nyelte el egyszerre…
Megérkeztünk a helyszínre. Ekkora páran már elmentek, hiszen készültek a másnapra. Úgyhogy, amit lehetett abban még segítettünk: ragasztgatások, iránymutatások stb, stb, stb….  A karaoke / DDR terem pöcre készen állt, csak az áram kellett alá, más nem.
Amint a technikai stáb is azt mondta, hogy OK a helyszín és szombat reggel befejezzük a maradékot, akkor indultunk csak el hazafelé lassan. Ekkor már bőven volt 19:00 is.
Hazaérve hozzánk már farkas éhesek voltunk. Semmi kaját nem láttunk előző este óta, úgyhogy a spagetti maradéka is elfogyott.
Gh0sT is és én in nekiültünk, hogy a maradék ellenőrzéseket végig futtassuk (neki a technikai dolgok terén kellett, nekem a VIP / elővétel és karaoke, HoldfényCon facebook oldalt).
Lassan kezdtünk befáradni, de nem mentünk el aludni. Gyorsan elkészítettem a beígért szervezői nasit: vaníliás-puncsos pudinggal készült babapiskóta banánnal. 😀 Ahogy eltettem a hűtőbe, még kimentünk Gh0sT-al rágyújtani és el is mentünk aludni, valamikor  01:30 körül.

Szombat :
Reggel fél 6-kor keltett minket a vekker. Kicsit fájt a lábam (korábban írtam mi történt), megnéztem és semmi változás nem volt vele. “Majd elmúlik…” – gondoltam, és ezzel a hórukkal ki is másztam az ágyból, és mentem (vagy Gh0sT ment ?! O_O) kávét készíteni. Lefürödtünk és frissen és üdén nekivágtunk a mai napnak. 7:00-kor (kicsivel utána) már a Millenárison voltunk. A csapat nagyobbik része már jelen volt, és mindenki mehetett a maga dolgát csinálni.
Kazuval és Edinával nekiláttunk a beléptetésnek, szereztem karszalagokat és egyéb dolgokat, amíg a teher oldalon voltunk. Amikor a kassza felállítása is megtörtént 9:30-kor akkor nekiültünk. Belőttük a laptopot, nyitottuk a kasszát és elkezdett beözönleni a vendégsereg. 😀 Nem tudom kik ragasztgattak még karszalagot a segítők közül, nem nagyon fogtam fel, csak a beléptetésre figyeltem és az adminisztrációra. Baluval és Vikivel nagyon egy hullámhosszon pendültünk. 😀 Akkora volt a hangzavar, hogy az elővételesek nevét valamikor kétszer is meg kellett kérdeznem,  hogy kit hogy is hívnak. >_<  Közel fél 3-ig voltam itt. Nagyon sokat nevettünk, Balut és Vikit imádom, de tényleg xD Találkozhattam Terry Blackel (amit szívesen kihagytam volna…), valamint VV Zsócával is leültem kicsit beszélgetni. (erre kb. 2 percem volt, mert két rohanás és a saját programjaink előtt történt).
A karaoke ezen a napon 15:30-kor kezdődött papíron, pár perc késésünk volt, ami a technikai átrámolás miatt történt csak meg, de ez bőven belefért még. 15:30-tól 16:00-ig Hagyományos karaoke volt, ekkor lehetett elkezdeni nevezni is a 16:00-től kezdődött Helyben nevezős karaoke versenyre. 18 versenyzőnk volt, elég vegyesen választottak számot a versenyzők. Az eredményt az Adarna Karaoke FB oldalán is közzé tesszük majd., a Fórumon is és a weboldalunkon is (és itt a blogon szintén)
A verseny alatt szembesültünk pár olyan jellegű problémával, amihez már volt szerencsénk, csak régen adatott meg az az “öröm”, hogy közbepiszkáljon a technika ördöge… a Misc_ könyvtárunk teljes mértékben szétfagyott, aminek következtében a laptopom is szétfagyott és az egész rendszer is újraindításra került. (Valahol meglepett, hogy ez a könyvtár ezt remekelte. Főleg azért, mert előtte itthon kipróbáltam nem is egyszer – a lefrissítés előtt – és gond nélkül működött. ) Megoldottuk, nem volt gáz belőle. Ugyanakkor nagyon rossz volt, hogy az ekkor majdnem 48 órás pörgés hatása érződni kezdett – a lehető legrosszabbkor, és mellé társult az, hogy bicegni kezdtem. Össze kellett szedni magam. Sajnos, nem sikerült azonnal.) Volt egy lányzó, aki szeretett volna versenyben az említett mappából énekelni, és megértette a problémát, kért másikat, csak én meg teljesen abban a hitben voltam, hogy lement már. Ép zárni akartam a versenyt, amikor beszólt, hogy kimaradt. Szana szét égett a fejem, hogy milyen figyelmetlen voltam. Tanúság: több kávé, és több koncentráció. Elénekelte versenyen belül a dalt sikeresen végül.
Ahogy zártuk a karaokét szaladtam fel, hogy összesítsek és ajándékot rakjunk el a nyerteseknek. Mint kiderült elég drága ajándékok lesznek, mert a Miss Sporty és a Too Late márkák ajánlottak fel különféle értékes és hasznos termékeket, valamint a Neikoka Shop és a SteamPunk cuccokat áruló bolt is.

Öszzeírtam az eredményt:
I. Haku: Full Metal Alchemist – Tobira no Mukou e
II. Dóri: Kiddy Grade – Future
III. Megumi: Hakuoki – Maikaze Hekketsu-Roku

Mivel az eredményhirdetés késett úgy, majd 2 órát, és az első két helyezettünket nem láttam sehol sem, így Megumit elhívtam magammal a szponzor termékeket hozott hölgyhöz és megbeszéltük, mivel senki sincs már itt a versenyzőink közül egyedül csak ő és már lassan szeretne ő is menni (ekkor még tartott a konzol és nem tudták megmondani mikor végeznek este fél 9 múlt ekkor) így átadtuk neki az ajándékot, és vártuk a másnapot, hátha megjelennek a nyertesek. EZ már másik napra tartozik.
Lassan véget ért az este, olyan fél 11 után el is tudtunk jönni a helyszínről. Katayashi, Kazuko, Zöld és CLS nálunk aludtak. Én nem bírtam se állni, se ébren maradni. A fiúk elmentek Tescoba még, én pedig Kazuval hazamásztam. Hatalmas szélvihar jött fel eddigre. A lakásba érve, és a cipőmet/harisnyámat levéve megrökönyödtem, hogy miért is nem bírtam nomálisan járni/állni. A korábban említett “Majd elmúli…” mondatom kinőtte magát a szörnyen fáj és megveszek kategóriává. Genny folyt ki a körmöm alól, vörösen és véresen, valamint ragacsos sárgán. Nagyon “szexi voltam”. 1-kor elmentem aludni, nagyon kimerültnek éreztem magam, de a fájdalom jobban kidöntött…. >_< A többiek fél 4-kor mentek el aludni.

Vasárnap:
Fél 7-kor keltünk. Mivel szombaton a kávéfőzőnk bekerült a szervezőibe a conon, így kávé nélkül indult a napunk 😀 A két Főtechnikus elszállingózott tőlünk a helyszínre, így Katayashi, Kazuko és én csak valamikor fél 9 magasságában robogtunk csak a metrón. Mivel még mindig vili-pótló buszok járnak,  így megkerestük ismét, honnan megy és mentünk a helyszínre. Ezen a napon délelőtt volt karaoke, és a Misc_ könyvtáros dolgait is megoldottuk, kicsit másabb módon 🙂
Egész hangulatos és jó volt minden. 😀
Elég sokat rohangáltunk. A szinkronos beszélgetésen besegítettem Raymondnak vendégek elbúcsúztatásánál, és sokat beszélgettünk Előd Álmosékkal  is. 🙂 Nagyon aranyos és közvetlenek voltak, már Agócs Juditot hiányoltam, nagyon kíváncsi lettem volna az ő látásmódjára is a szinkronos élettel kapcsolatban. Remélem, hogy ez össze fog majd jönni egyszer, hogy eljöjjön. 15:00-kor elugrottam a beléptetéshez. Viki (imádom ezt a csajt! :D) jött le velem Baluhoz. Boldogítottuk egymást, haláli kis csapat voltunk xD  17:00-ig voltam itt, de még utána is maradtam kicsit, mivel összerámoltuk a kasszát, beléptetést és minden szemetet ami ott maradt (hulladék papír, hosszabítók, minden más ragacs, stb stb stb….) Ez után elmentem még ide-oda segíteni, be-be néztem máshova is, ahova kellett. Nem sokkal ezután elkezdtünk pakolni az emeleten, ekkor már mezítláb jártam, mert nem bírtam felvenni a cipőmet, és a genny is felég csúnyán felgyűlt. Ugyanakkor mi (Katayashi, CLS, Ryohei, Gh0sT és én) csak 22:00 után hagytuk el a helyszínt. Ekkor a Millenáris parkjában láttunk még pár Conra-járót, akik hihetetlenül aktívan vidámkodtak még.
Amikor hazaértünk, hihetetlenül fáradtan zuttyanttunk bele a kanapéba. És  örömmel konstatáltuk, hogy egy összességében egy jól sikerült hosszú-hétvégén vagyunk túl. (Nem is említem, hogy eljövetelünk előtt mit le nem hülyéskedtünk a békával xD)

Köszönjük Mindenkinek akik részt vettek ezen a rendezvényen! Reméljük, hogy ismét találkozhatunk az elkövetkezendő években is! 🙂 Valamint örülök annak, hogy sok jó fej és segítő staff tagunk van/volt, élmény volt együtt dolgozni és hülyéskedni! 😀

És a hétvége legédesebb résztvevői:

Az édes kicsi dínó, amivel a beléptetésnél találkozhattunk 17:00 körül. 😀

A gyönyörű Kíra-baba, Mono picike lánya. 🙂 ❤

4 in 1 on Pápa

Helló Minna-san!

Oh, igen-igen. Amina ismét világot látott, de ezúttal, csak egy napig tartott ezen kirándulásocska. Az úticélom: Pápa volt, amely a 4 in 1 névre keresztelt animés/mangás csoportocska tartotta 4. rendezvényét. Jelenleg (a tavalyival ellentétben), csak egy napos volt a buli, de még így sem mondhatjuk azt, hogy tartalomban szegény lett volna. Lássuk csak, hogy mi is volt: anime vetítés (Mononoke Hime magyarul); előadások (sárkányokról, Miyazaki Hayao munkásságáról, két előadás volt japánnal kapcsolatban két olyan srác előadásában, kik kint is éltek pár évet – ők testvérek is egyben – é s volt egy előadás a Japán-Magyar Társaság gondozásában is, amit egy hölgy tolmácsolt a kíváncsi érdeklődők felé – itt érdekes adatokat és dolgokat lehetett megtudni arról, hogy hány éve is ápolunk jó kapcsolatot a japánokkal, mik a jövőbeni tervek mind itthon, mind kint, hogy ezen eseményt megünnepeljük, mi volt és lesz a jövőben). Volt két kisterem, ahol lehetőség nyílott egyéb “szabadidős”   tevékenységek lefolytatására. Ilyen például: a SakuraZakánál, a HoldFény Team-nél, a való vásárlási lehetőség – hogy, csak párat említettem meg utólagosan is elnézést – vagy a konzol esetleg a táncpad/táncszőnyeg kipróbálása, illetve a rajzverseny, melyre helyben lehetett jelentkezni. A folyosón egész nap ingyenes teakóstolásra volt lehetőség. Az este folyamán karaokézás, majd koncert várta azokat, akik nem mentek haza idejekorán…

Huh, hát érdekes kis nap volt. Hogy miért is? Budapestről indultunk el Pápára. Miért van többesszám? Zettoval összefutottam reggel 7 körül a Keleti Pályaudvarnál, majd elmentünk Rickhez, aki szintén jött velünk (igaz, csak Tatabányáig, mert volt egy kis elintéznivalója ott). 3/4 8 magasságában felvettük Sult (sajnos Kaen nem tudott velünk jönni, mert nem érezte jól magát >_<) és elindultunk Pápára. A Tatabányára tartó úton elaludtam. Ahogy megérkeztünk ide és Rick elintézte a dolgát, a közelben lévő Mekit célba vettük reggeli szempontjából (úgy fél 10 előtt nem sokkal). Amíg a fiúk kajoltak én megittam a tejeskávémat, amitől majdnem bealudtam 😀 Ricket kivittük az itteni vonatállomáshoz, hogy vissza tudjon jönni Budapestre, hiszen neki még dolga volt otthon, mi pedig a GPS segítségét kérve próbáltunk elkavarodni Pápára. És innen volt vicces. A GPS állandó ‘disconnected’ bejelentései kissé idegtépőek voltak, de ez van. És mi kitartóak voltunk! ^_^ Eljutottunk Pápára, igaz elsőnek rossz helyre navigálódtunk (részben miattam, hiszen nem emlékeztem pontosan arra, hogy a központ mely oldalában is volt az az épület, ahová tartottunk. Kikötöttünk a szemközti oldalon, egy hasonlóban… No igen, itt hívtam fel Amit, hogy akkor most hol is vagyunk, de Ami lévén pápai nem tudta, hogy hol vagyunk. No, akkor adta Bütyit a telefonban, de ő még annyira sem tudta, hogy hol is lehetünk. 😀 No szép! Jót nevettem, hogy ez aztán már valami! (és megnyugodtam, hogy nem csak én vagyok képes arra, hogy ilyen helyismereti hiányosságokkal rendelkezzem az éppen aktuális lakhelyemről…) Eltaláltunk a megadott helyre (Fő utca 2.) és felcuccoltunk mindent, ami csak technika volt. Eddigre a táncszőnyeg már megérkezett. (Yeah!) Nagyon sok ismerőssel találkoztam, és nagyon örültem annak, hogy ismét láthattam őket. Voltak, akiket újonnan ismerhettem meg. Készítettem képeket és szinte, minden programon bent ültem, amire csak lehetőségem volt. Fagyiztunk is Lilithel, beszélhettem Bütyivel, hülyéskedtünk Amival és ismét láthattam Haine-t. Találkoztam Gh0sT-ékkal és jót beszélgettünk a vetítés előtt és alatt. Leea-val végig kommenteltük a Mononoke Himét, kitárgyaltuk ‘Sárkánybarát’ barátommal, hogy kövi alkalommal szoknyában leszek (lol, naná! méghogy ÉN?! :D), Eijivel hülyültünk, Sullal beszélgettünk, Z-vel sokat beszélgettünk, Kaennel is találkoztunk estére (amikor megnéztük – már ismételten Budapesten – a kis akitake kölyökkutyát.) Cicáztunk és jól elvoltunk ^___^ Majd Z hazafurikázott minket Eijivel hozzám (ami nem teljesen az ‘otthon’ számomra, de jelenleg itt élek). Elég rendesen elfáradtunk és már vacsiztunk is. 😀  Akiket kifelejtettem volna, bocsánat. Mondtam, hogy szörnyű a névmemóriám. Remélem, hogy a SZASZ-osok hazajutottak épségben az autójukkal >_____<

A tanulság a mai napra: Sose bízz meg a GPS-ekben, mert tutira eltévedsz… főleg, ha még működni sem akaródzik nekik… úgy általában egyfolytában, huzamosabb ideig… hosszú perceken vagy órákon át. 😀 Vicces dolgok sülnek ki belőle. 😀